Manapság egyre többet hallunk a mesterséges intelligenciáról. Vannak, akik nagyon örülnek annak, hogy mindent megcsinál helyettük. Ha meg kell írni egy levelet, egy kérvényt, egy dolgozatot, nem kell mást tenni, csak kérni az AI-t és egy kattintásra el is készíti. Nincs szükség gondolkodásra, kreativitásra, cselekvésre, még nyelvtanulásra sem. Az AI mindent tud helyettesíteni. Az ember szép lassan leépül, visszafejlődik. Jó ez nekünk? Nem, nekem semmiképp. Én szeretek alkotni, s szerintem azok, akik megtapasztalták milyen öröm, ha valami a kezünk nyomán, általunk valósul meg, hasonlóan éreznek velem. Sokszor nem is a végeredmény a fontos, hanem a köztes idő, az elejétől a végéig megtett út. Amikor elkészül egy munkám, legyen az festmény, egy szőttes, vagy bármi más, örömmel tölt el a végeredmény, de kis idő múlva hiányérzetem támad. Hiányzik az az érzés, ami a megtett úton kitölti a lelkem.
Lehet, hogy nem tökéletesek a munkáim, lehet, hogy sokan nem értékelik a kézzel készített dolgokat.
Nyilván drágábbak, mint azok a termékek, melyeket tucatjával készítenek, egy kattintásra, az AI segítségével. De ez nem veszi el a kedvem a további munkától, mert ami a lényeg, az
a megtett út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése