Víz alatti világ

Aki járt már a tengeren, s búvárkodott is egy kicsit, az tudja, hogy milyen csodálatos az a látvány, ami a víz alatt tárul elénk.

Én eddig csak képeken, filmeken láttam mindezt, de így is magával ragadott.

Az itt látható festményemet is a tenger csodálatos élővilága ihlette.

Két éve jártam a tengeren, azóta is a hatása alatt vagyok.

Csodálatos élmény volt, annak ellenére, hogy csak a térdig érő vízbe mertem bemenni. Ugyanis úszni sosem tanultam. A fejem sosem mertem a víz alá dugni.

Amikor hazajöttem, elhatároztam, hogy megtanulok úszni.

Nos, azóta úgy-ahogy, de megy a mell és a hátúszás.

Ha legközelebb megyek a tengerre, saját szememmel szeretném látni, mi van a víz alatt.
 

A megtett út....

 Manapság egyre többet hallunk a mesterséges intelligenciáról. Vannak, akik nagyon örülnek annak, hogy mindent megcsinál helyettük. Ha meg kell írni egy levelet, egy kérvényt, egy dolgozatot, nem kell mást tenni, csak kérni az AI-t és egy kattintásra el is készíti. Nincs szükség gondolkodásra, kreativitásra, cselekvésre, még nyelvtanulásra sem. Az AI mindent tud helyettesíteni. Az ember szép lassan leépül, visszafejlődik. Jó ez nekünk? Nem, nekem semmiképp. Én szeretek alkotni, s szerintem azok, akik megtapasztalták milyen öröm, ha valami a kezünk nyomán, általunk valósul meg, hasonlóan éreznek velem. Sokszor nem is a végeredmény a fontos, hanem a köztes idő, az elejétől a végéig megtett út. Amikor elkészül egy munkám, legyen az festmény, egy szőttes, vagy bármi más, örömmel tölt el a végeredmény, de kis idő múlva hiányérzetem támad. Hiányzik az az érzés, ami a megtett úton kitölti a lelkem.

Lehet, hogy nem tökéletesek a munkáim, lehet, hogy sokan nem értékelik a kézzel készített dolgokat.

Nyilván drágábbak, mint azok a termékek, melyeket tucatjával készítenek, egy kattintásra, az AI segítségével. De ez nem veszi el a kedvem a további munkától, mert ami a lényeg, az 

a megtett út.

Hölgy legyezővel

            

                        Autodidakta módon tanultam festeni. Sokat bújtam a könyvtárakat, kutattam nagy festők titkait. Régi receptek alapján készítettem festéket, a gyantaolaj festékhez magam gyűjtöttem a cseresznyemézgát. Magam alapoztam a vásznat, majd a képet magam kereteztem. Ma már megveszem a kész festéket, az alapozott vásznat, de a keretezést nem bízom másra. Szívesen másolom Vincent van Gogh képeit. Nagyon közel áll hozzám az ő érzelemvilága, sokat tanultam a munkái nyomán. Gusztáv Klimt képei is magukkal ragadtak, olyannyira, hogy az ő  képeit is megpróbáltam megfesteni.

          

  

A hölgy legyezővel és az anya gyermekével Klimt festménye nyomán készült.

Török Ilona

             Az üvegfestés felfedezésével indítottam ezt a blogot. Előtte már festettem vászonra olajjal és akrilfestékkel. Készítettem falfestményt, de vászonból készült falvédőt is. Mindezeket munka mellett, hobbyként csináltam. A munkám és az otthoni teendők nagyon lefoglaltak, ezért a blogírást is hanyagoltam egy ideje.

Most újra itt vagyok, mivel nyugdíjas lettem, több a szabadidőm. Gondoltam, megosztok néhány gondolatot, s néhány munkámat, melyeket készítettem, s készítek a közeljövőben.

Elsőként egy portrét mutatok be, amelyik az anyukámat ábrázolja. Sajnos nagyon fiatalon elment, egy 3x3cm-es fekete-fehér képről festettem.